Ennek a tradicionális japán eljárásnak az a lényege, hogy a fafelületet lángolással elszenesítjük, majd egy kefe segítségével eltávolítjuk az égésterméket. Levegőre száradó hidegen préselt olajjal beeresztjük.

Az így kezelt faanyag élettartama megtöbbszöröződik, körülbelül 80-100 évre hosszabbodik. Ellenállóbb a környezeti hatásoknak, tűz-, víz-, és UV álló. A korhadás és a rovarok ellen is rendkívül hatásos, és ráadásul még környezettudatos is.

Az eljárás története

Japánban az épületek túlnyomó többsége évszázadokig tömörfából épültek, ezért gyúlékonyságuk és korhadásuk kiemelt problémát jelentett. Az 1700-as évek tájékán fedezték fel, hogy ha a fa felületét megperzselik, kevésbé lesz gyúlékony és ráadásul évtizedekig időtálló faanyagot állítanak így elő. Ezt a technikát Shou Sugi Ban technikának nevezték el, aminek a jelentése: „Égetett cédrus deszka”.

Az eljáráshoz használt faanyagok

Nálunk és Európában a leggyakrabban használt faanyagok a fenyőfélék. Épületek építéséhez lucfenyőt használunk, belső burkolatokhoz és bútorgyártáshoz pedig borovi- és vörösfenyőt.

Ezek a fenyőfélék ugyanúgy reagálnak erre a kezelésre, mint a Japánban használatos cédrusfa. Kiemeli és előhozza a fa erezetét, természetességét és különleges színét.

Ha keményfát (bükk, tölgy, akác) kezelnénk ezzel a módszerrel, akkor ugyan tartóssá válna, de csak feketedne a fa. Nem adná vissza ezeket a pozitív tulajdonságokat.

Az égetés során prémium kategóriás fa árut kapunk, mely mutatós, dekoratív, és sokoldalúan felhasználható mind kültéren és beltéren egyaránt.